évek redői simultak ki homlokomon,
ha ujjad ölem öblében játszott,
nyelved kalandra vágyó alpinista volt,
hegyi kutakból friss nedűk fakadtak,
kedvedre oltottad szomjad,
s ha elfáradtál,
hasam fövenyére hajtottad fejed.
↧
Varga Melinda: Sem a férfiban, sem a tájban – az Irodalmi Jelen könyvheti ajánlója
↧