Biztos vagyok benne, hogy valahol a teljesség felé tartasz, hogy az az út, amelyen most végigmész, napfényes, tiszta, mint egy légies vers, mint a csillogó szemű, ártatlan gyermek vagy a szelíden hullámzó tenger. E másik élet, dimenzió, lelkiállapot, nevezzük bárhogyan is, amiről oly kevés sejtésünk van nekünk, földi halandóknak, megadja minden kérdésedre a választ, amelyet átmeneti valóságodban, itt a földön nem találhattál meg. Valahol bizonyára mosolyogsz, és nem szeretnéd, hogy úgy búcsúzzunk tőled, hogy könnyes legyen a szemünk.
Nyugodj békében!